Mikor ajánlott?

Az implantációs fogpótlás egy vagy több foghiány esetén vagy teljes foghiánynál javasolt, ha szeretnénk elkerülni a hiányt határoló fogak lecsiszolását vagy kivehető fogsorral történő fogpótlást. Az implantáció másik előnye a hagyományos fogpótlásokhoz képest, hogy elkerülhető a kivehető fogsor viselése vagy a kivehető fogsor stabilabb viselését teszi lehetővé, amennyiben fix pótlás elkészítése nem lehetséges. Az implantáció egy műtéti beavatkozással járó eljárás, hosszadalmasabb, és többszöri alkalommal történő kezelést igényel.

Az implantáció feltételei: megfelelő szájhigiéné, megfelelő mértékű csontkínálat, ami azért szükséges, hogy megfelelő nagyságú implantátumot tudjunk beépíteni, ami képes elviselni az őt terhelő rágóerőt. Kizáró tényező a nagymértékű dohányzás, nem kezelt cukorbetegség, valamint biszfoszfonát típusú csontritkulásra szedett gyógyszer hosszú távú szedése.

Mire számíthatunk hosszú távon?

Várható élettartama az implantáció technikai és műtéti fejlődésével egyre hosszabb; elsősorban az implantátum típusa, a szájhigiéné, egyedi biológiai adottságok és a műtét megfelelő tervezése és kivitelezése befolyásolja. A várható átlagos élettartam hasonló vagy hosszabb, mint a saját fogra készült hídmunkáké, átlagosan 15 év.

Az implantációs fogpótlás sérülésének jelei a hidak, koronák mozgathatósága, ínygyulladás, nagymértékű fogínyveszteség és csontsorvadás az implantátumok körül. Megoldási lehetőségek: hidak, koronák, szükség esetén implantátum cseréje, parodontológiai, regeneratív műtétek az implantátumok körül.

A kezelés menete

1. lépés:

Tervezés

Panoráma röntgen vagy CBCT készítése. A képalkotó eljárások alapján a megfelelő implantátumméretek és az implantátumok elhelyezésének tervezése.

2. lépés:

Műtét

A műtétek típusai:

Feltárással történő műtét

Ebben az esetben a fogínyt sebészileg feltárjuk, úgy készítünk furatot a csontba, és így helyezzük el az implantátumot a zárócsavarral együtt, majd zárjuk az ínyt. A varratszedés egy héttel a műtét után történik; amennyiben implantációval együtt csontpótlás is történt, akkor 10-14 nappal később.

Feltárás nélküli műtét

Szélesebb, nagyobb mennyiségű csontkínálat esetén javasolt módszer. Gyakorlottabb sebészek végzik. Az íny feltárása nélkül végzett műtétek esetén gyorsabb a gyógyulási idő, kevesebb műtét utáni panasz (duzzanat, fájdalom) jelentkezik, az esetek többségében nincs szükség varratokra. Ilyen esetekben ajánlott előzetes műtéti sablonok (guide rendszerek) alkalmazása.

Navigációs (guide) rendszerrel történő műtét

Műtét előtt CBCT felvétel alapján elkészítünk egy ún. műtéti sablont, amely előre meghatározza a kialakítandó furatok helyét, méretét, mélységét. A sablont a műtét során felhelyezzük a páciens állcsontjára. A műtéti sablon vezeti az orvos fúróját, így az előre megtervezett helyre pontosan készül a furat. Ezután történik a sablonon keresztül az implantátum behelyezése az előzetesen elkésztett furatba.

Bevezetés alatt áll a sablon nélküli implantációs navigációs rendszer, amelynél a műtét előtt elkészített CBCT felvételen előre meghatározzuk a behelyezendő implantátumok helyét, pozícióját, méretét és a műtét alatt folyamatosan a képernyőn ellenőrizhető a sebész által végzett furat kialakítása és pozíciója. Ezen módszer esetén nem szükséges előzetes, technikus által elkészített műtéti sablon elkészítése és használata.

A navigációs módszerek előnye, hogy pontosabbak, biztonságosabbak a hagyományos implantációs eljárásokhoz viszonyítva, kevesebb a várható szövődmény, és a technikus pontosabb pótlást tud készíteni a későbbiekben. További előnye, hogy már a műtétet megelőzően el lehet készíteni az ideiglenes pótlást, mert tudjuk, hol lesznek az implantátumok, és megfelelő stabilitás esetén azonnal fel is tudjuk helyezni azt a műtét után.
Hátránya: több előkészületet igénylő, drágább eljárás.

3. lépés

Fogpótlás

Mindhárom műtéti típusnál megkülönböztetünk azonnali terhelést és késői terhelést ún. kétfázisú implantációs technikát.

Azonnali fogpótlás

Ebben az esetben az implantációt követően egy-két héten belül – navigációs rendszerrel történő műtét esetén már a műtétet megelőzően – elkészülhet a viselendő fogpótlás. Ez akkor lehetséges, ha az implantátum stabilan rögzül a csontban. Előnye, hogy a páciensnek nem kell sokat várnia, azonban a statisztikák szerint 10-20%-kal nagyobb a veszélye az implantátum elveszítésének.

Késői terhelés

Első fázisban csak az implantáció történik, majd 3-6 hónapig csontosodik, beépül az, és ezután kerül rá a végleges pótlás. A köztes gyógyulási időszakban ideiglenes pótlást visel a páciens. Ezek a következők lehetnek:

  • részleges vagy teljes kivehető fogsor
  • ideiglenes híd, ha a saját fogk lecsiszolására kerülnek
  • ideiglenes céllal egyfázisú implantátum behelyezése a végleges implantátumok mellé a csontba, amelyek a gyógyulási időszakban tartják az ideiglenes hidakat

Az implantátumok típusai

  • Egyfázisú implantátum
    Ideiglenes implantátumként kerül behelyezésre, amíg el nem készül a végleges, kétfázisú implantátumra tervezett fogpótlás. Ennél a típusnál a csontban elhelyezkedő rész és a felépítmény egyben van. Használható meglévő kivehető fogsor stabilabbá tételére is.
  • Kétfázisú implantátum
    Az implantátum egyik része a csontba kerül, másik rész a felépítmény, ami az implantátum belsejében elhelyezkedő, oldalán meneteket tartalmazó lyukba kerül, és átmenő csavarral rögzül.

Mire kell figyelni hosszú távon?

Általánosan elmondható, hogy az implantáció sikeressége 97-98 százalékos. Az implantátumok elvesztésének aránya átlagosan 2-3 %-ra tehető, amelynek okai elsősorban a rossz szájhigiéné, a cukorbetegség miatt csökkent immunitású nyálkahártyákon kialakuló gyulladás vagy mechanikai hatás.

Implantáció után hosszú távon figyelni kell a következőkre: fokozott szájhigiéné betartása, félévenként, évenként kontroll, professzionális fogkőeltávolítás.

A kezelések során használt eszközökről és anyagokról a Fogászati technológia oldalon olvashat.